Kopjafafalu – avagy Bözödújfalu rendes feltámadása

Kopjafafalu – avagy Bözödújfalu rendes feltámadása
(Egy falu újjászületésének krónikája)

Bözödújfalu talán ma már mindenkinek ismerős. A tóba süllyesztett falu. A Ceausescuféle kommunista rezsim falurombolási őrült tervének megvalósult, élő bizonyítéka. Pedig híressé a magyar kultúrtörténelemben nem ez tette, hanem az erdélyi reformáció utolsó hajtása a szombatosság. A székely zsidózás, – amiről oly sokan írtak tanulmányt, regényt, tudósítást (lásd Kohn Sámuel, Dán Róbert, Orbán Balázs, Kemény János, Bözödi György, Móricz Zsigmond, Kovács András és mások műveit, írásait) – az 1638. dési egyezmény fej és vagyonvesztés terhe melletti betiltása után, mint közösségi vallásos gyakorlat mondhatni eltűnt Erdély földjéről, hogy aztán, mint jelentős lélekszámú közösség élő hiteként bukkanjonfel 1868-ban Bözödújfaluban…

Ezt követően a bözödújfalvi szombatosok többsége a zsidó hitre tér, körülmetéltednek, zsinagógát építenek, héberül tanulnak, rabbi és sakter szolgálatát kérik.1942-ben Magyar Igazságügyi Minisztériumi rendelet menti fel őket a zsidótörvény hatálya alól, hisz székelyek, így megmenekülve az elhurcolástól többségükben az unitárius hitre térnek s aztán az ötvenes hatvanas években kivándorolnak Izraelbe. E pár mondat is sugallja a több száz éves egyedi történetét Bözödújfalunak, az ott élőknek, akiknek lelkisége, szellemisége által létezhetett hat felekezet öt temploma s azok körül békés közösségi élet. Igen, mert az 1568-as vallásszabadságról szóló tordai országgyűlési törvény itt nem papíron,de a lelkekben élt mindenkoron, a rövid ideig tartott igazi erdélyi szellemiséget mentette át a történelem viharain.

És mindezek mellett a hely, az erdélyi táj ezernyi szépségét hordozzák a dombok, erdők, források, a jól termő föld, s örök titkokat a határrészek nevei: Tilalmas, Akasztóhegy, Csillaghegy, Pirító, Kincsesgödör, Mesteralmafája, Szépcseréje, Tanorok, Tatárút…

Ezt a falut, ezt a csodás helyet süllyesztették tóba. 

Az 1970-es és ’75-ös árvizekkel kezdődött. Az Erdőszentgyörgyön egyszerre tetőző megáradt Kisküküllő és a Bözödújfalun keresztül folyó Küsmöd pataka nagy pusztítást végzett ott és a Kisküküllő völgyében. Felfogni a Küsmöd vizét terveztek gátat az Erdőszentgyörgy fölötti hegyfarkához. Az első terv még megnyugtató volt – csak egy pár iskola körüli, legmélyebben fekvő házat kell továbbköltöztetni. De jött a ’80-as évek falurombolási terve és a marosvásárhelyi és erdőszentgyörgyi vezetőknek keze ügyébe volt a korábbi terv, hogy kedvébe járjanak a „nagyfőnöknek” megemelték a gát tervezet szintjét s a falu áldozatul esett. Hiábavaló volt minden kérés, könyörgés, jajkiáltás a ’80-as évek végén költözni kellett. Ki ahova tudott. Felmérték és értékelték a bennválókat s akkor, amikor egy Dacia gépkocsi ára hetvenezer lej volt a legtöbb harmincezer lej volt, amit adtak. Az öregek, hozzátartozó nélküliek az erdőszentgyörgyi gettóban, közművesítés nélküli tömbház lakásokban kaptak helyet.

Haza kell, hogy menjünk. Azt hiszem mindenkiben időről időre ott a vágy. De mi hova?

1990-ben találkoztam az akkor Bécsben élő Sükösd Árpáddal. Együtt nőttünk fel, együtt jártunk iskolába, együtt síeltünk – és ekkor már együtt emlékeztünk szülőhelyünkre. Ő javasolta, hogy hívjuk össze kortársainkat. Nemsokára találkoztunk egykori pajtásak, akkor még a katolikus templom kertjében. De miért csak ennyien – legyen falutalálkozó, minden év augusztus első szombatján. És lett, de kiszorultunk a templomkertből, aztán a papilak kertjéből is, a falu határa következett, mert nőtt a víz és elborított mindent…

Sükösd Árpád 1995-ben emlékművet készítettet a fenyves alá, ez lett mindenkori találkozásunk helyszíne.

​Úgy gondolom, mindenki felkapja a fejét vagy legalább homlokot ráncolva elgondolkozik a címet olvasva, hallva – mi akar ez lenni? Szokatlan szóösszetétel, hisz sokféle falut ismerünk, de kopjafafalut nem. Most már ez is van. Ez évi találkozásunk idején, augusztus 1-én, szombaton avattuk a bözödújfalvi Siratófalnál, az elmúlt évben az erdőszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal által bekerített területen. 

Három éve született az ötlet. Hogyan és miből? Sokan kérdezték.

Talán abból a régi álmomból, hogy de jó lenne még egyszer végigjárni az egykori szülőfalum utcáit – úgy, mint régen, meg-meg állva, beszólva az udvarokra, megszólítva a szomszédokat, falus feleket, hogy hogyan és miként élnek.

Tudtam nem lehet – víz alatt már csak iszap fedte rom az egykori szép falu.

De, talán mégis lehet, jött az ötlet. Faragjunk minden családi háznak egy kopjafát s állítsuk fel a falu kicsinyített alaprajzára – házakat, templomokat (katolikus, unitárius, görög katolikus, zsinagóga, ortodox), iskolát, óvodát, kultúrotthont és újra járhatjuk az utcákat, beszólhatunk a kopjafák mögé. És nemcsak – virágot is tehetünk a házunk elé, gyertyát is gyújthatunk, vagy éppen meghallgathatjuk a bánatát elsíró egykori szomszédot.

Csibi Attila Erdőszentgyörgy polgármestere új szellemet hozott nemcsak a kisváros életében, de a bözödújfalviakhoz való viszonyulásban is. Erre késztette munkatársait is, létrehozva a Bözödújfaluért Egyesületet, amelynek elnöke Személy Dénes bözödújfalvi származású, és így már a 2014-es találkozóra bekerítették az emlékhelyet, elkészítették az egykori unitárius harangláb hasonmását, ahol újra megszólalhattak a harangok.

Általuk megvalósulhatott egykori álmom… Biztosították a kopjafák faanyagát és elvégeztették a falu utcáinak kialakítását és a kopjafák felállításának munkálatait.

Sükösd Árpád és Kovács Kató bözödújfalviak, kortársaim a faragás, faragtatás során adódó mindennemű – és nem kevés – pénzbeli költséget fedezték.

Év elején csak egy felhívást tettem közzé:

„Fafaragó Barátaim! „Így váltod a múltat jelenné,hogy itt se légy és megmaradj…” (Kosztolányi Dezső) 

Bözödújfalvi vagyok. 

Mindenki ismeri a falu tragédiáját. A víz alatt és a vízparton az egykori családi házak romjai, alapjai lassan eltűnnek a templomok maradványaival együtt.

A falu határában emlékmű készült az 1990-es évek elején: 25 éve immár minden évben családi és faluközösségi találkozóink helyszíne. A 2014-es találkozó alkalmával az egykori unitárius harangláb másában a harangok is megszólaltak e helyen.

Mit tehetnénk még az emlékek megőrzésért? 

Szeretnénk minden családi ház emlékére egy-egy kopjafát állítani az emlékhelyen. 

Hogy évről évre újra végigjárjuk kopjafától kopjafáig a falu utcáit.

Hogy méltóképp tisztelegjünk az egykor ott lakók emléke előtt – koszorúval, gyertyagyújtással. 

Te is tudsz segíteni ebben, fafaragó Testvérem: lehetőséged szerint egy vagy több kopjafa megfaragásával. 

A templomokkal együtt 169 házszám volt. A kopjafák anyaga rendelkezésünkre áll, a munka elkezdődött, de még nem vagyunk elegen. Hiányzol. 

Jöjj, segíts és vállalj részt a munkában!

Az egykori bözödújfalviak hálája és Isten áldása kíséri életedet.”

A közzététel előtt tervemet Balázs Antal sepsiszentgyörgyi nyugdíjas tanítóval, kopjafafaragó mesterrel, vagy, ahogy ott nevezik „kopjafadoktorral” osztottam meg. Jól tettem, hisz egyből húszat vállalt. Aztán egy félreértés nyomán a helyi napilapban harminc kifaragásának vállalása jelent meg. Végül még az avatás hétén is kellett egyet faragjon a 38.-at.

És a felhívás nyomán jelentkeztek a fafaragók Szatmártól a nyárádmenti Somosdon, Nagykendden, Erdőszentgyörgyön, Csókfalván át Sepsiszentgyörgyig, Kovásznáig 36 helységből 64 fafaragó. A mezőkövesdiek, Jászfényszaruiak otthon, de a Siklósi, Szalárdi, Felvidéki fafaragók a székelykeresztúri Dobos Albert által biztosított műhelyben faragtak.

Csak a faanyagot kellett eljuttatni, majd összeszedni és hat hónapnyi munkával elkészült a 164 kopjafa 64 kárpátmedencei faragómester csodálatos összefogásával, közmunkájával s felépült a falu két hét alatt a Polgármesteri Hivatal támogatásával, és szólhattak a harangok az újjáépített haranglábban, utcáról utcára háztól házig hirdetve Isten dicsőségét.

2015. augusztus 1-én, szombaton kopjafafalut avattunk több százan.

Megható volt az egykori Bözödújfalu feltámadása, mert kopjafák vagyunk egy falu felett, mit őriz a víz és a fájdalom.

Azt mondják, hogy a fecskék az elárasztás után még évekig minden tavaszon ott keringtek a tó fölött, keresve az egykori fészküket…

Azt mondják, hogy az emberi lélek még a halál után is bejárja otthonát mielőtt csillagporos úton az örökkévalóságba távozna.

Mi tudjuk, lelkünk sokszor ott kering a bözödújfalvi tó fölött, vagy Csillaghegy, Tilalmas, Szépcsere magasságában. De ma már nemcsak ott, hisz végigjárhatjuk újra a feltámadt falu utcáit háztól házig, templomtól templomig…

Üzen a kopjafafalu a világnak, minden embernek: a lelkünk és a felelősség a miénk.

Úgy dolgozzunk, úgy álljunk – éljünk, úgy gondolkozzunk, azzal a hittel és felelősséggel, hogy ne szülessenek kopjafafaluk.

Szombatfalvi József lelkész